A szaúdi szomszéd - Ghaith Pharaon élete és magyarországi üzletei

A rijádi udvarban nevelkedett aranyifjúból a terroristák, drogdílerek és fegyverkereskedők bankjának egyik vezetője lett. Negyedszázada körözi az FBI és az Interpol, mégis szabadon repked Magyarországon, sőt a miniszterelnök családjához is közel került – üzletileg és helyrajzilag egyaránt. A titkosszolgálatok magatartását nehéz értelmezni.

Ilyet se láttak még Hőgyészen: helikopter landolt a kastély parkjában. Mindenki összeszaladt a környéken, és a kerítésen át bekukucskálva többen látták azt a férfit, aki megvásárolta a Tolna megyei nagyközség büszkeségét, az Apponyi-kastélyt. „Nem néger volt, de valami olyan” – mondja egy férfi, akit a cukrászda mellett szólítunk le. Rendezett település ez, késő délután van, a cukrászda vendégei még csak nem is kapatosak. Az egyikük azt hallotta, a kastély új ura egy sejk. A másik töröknek nézte. Még jó, hogy nem Szíriából jött – érkezik a poén menetrend szerint, hiszen a népszavazás előtt egy nappal beszélgetünk.

Hőgyész

Fotó: A szerző felvétele

Nem csoda, hogy a tulajdonosról csak sejtéseik vannak: a közvetlen érintetteken és a magyar titkos­szolgálatokon kívül nem sokan tudhatták eddig, ki áll az üzlet mögött. De látogatásunk előtt néhány nappal Juhász Péter közzétett egy furcsa dokumentumot az Együtt honlapján, amely kiszivárgott belügyi iratnak tűnik (ezentúl így is fogunk rá hivatkozni), és amely megnevezi a kastély valódi tulajdonosát, Ghaith Pharaont. A rejtélyes szaúdi férfi a nemzetközi gazdaságtörténet egyik legnagyobb csalásában játszott fontos szerepet, többször is kapcsolatba hozták iszlamista terrorszervezetekkel, többek szerint két amerikai elnököt is megkent, és a felsorolásban még csak a pályája közepéig jutottunk. A történetben sok a homályos pont, sőt néha elbizonytalanodunk, hogy hány történet ez egyáltalán, és ki a főhőse. De az biztos, hogy ha meg akarjuk fejteni Ghaith Pharaont mint jelenséget, ha fel akarjuk mérni, milyen nemzetbiztonsági kockázatot jelent, vagy ha ki akarjuk találni, mi lehet a szerepe a miniszterelnökhöz közel állók korrupciós hálózatában, akkor vissza kell mennünk a negyvenes évekbe, a szaúdi királyi udvarba.

A terror bankja

Ghaith Pharaon apja szírai bevándorlóként érkezett Szaúd-Arábiába, ahol a király orvosa lett. Szerencséjére Abdul-Aziz nem csupán az állam alapítója és az­óta is rajongva tisztelt első uralkodója volt, hanem gyakorló hipochonder is. Így vált az öreg Pharaonból a szaúdi udvar egyik legbefolyásosabb figurája, a királyi család bizalmasa, négy uralkodó tanácsadója. Fia, Ghaith 1940-ben született, és apja nagyköveti szolgálata idején a legjobb francia iskolákba járt. Később a Stanfordon és a Harvardon tanult. Üzletelni 25 évesen kezdett, az apja pénzéből. Udvari kapcsolatainak köszönhetően cége, a Saudi Research And Development Corporation (REDEC) az ország építőipari robbanásának egyik fő haszonélvezője lett. A hetvenes évek végére az olajpénzben úszó Szaúd-Arábia egyik legnagyobb magáncégeként évi 2,5 milliárd dolláros bevétele és 17 ezer alkalmazottja volt.

Nem mondhatni, hogy titkolta a vagyonát: volt háza a londoni Berkeley Square-en és Hongkong egyik előkelő negyedében, megvette a gyönyörű dordogne-i kastélyt, a Château de Montfort-t és az autógyáros Henry Ford georgiai kúriáját. Az utóbbiban tartott bulikat a New York Times szerzője A nagy Gatsbyből ismert káprázatos tivornyákhoz hasonlította. Mindegyik házához tartozott külön jacht, közöttük pedig repülővel közlekedett: rövidebb távokon a kényelmes Learjetet, hosszabb utazásra saját Boeing 727-esét használta – a szárnyára felvésette a monogramját. A Time szerint Pharaon „generációja egyik legszerencsésebb embere, akit leg­inkább a Kacsamesék Dagobert bácsijaként érdemes elképzelni, amint delfinként lubickol az aranyban”. Állítólag hat szenvedélye volt: a pénz, a gyönyörű fiatal nők, a Johnnie Walker Black, a drága szivarok, az antikvitások és a mélytengeri halászat. Vállalatbirodalmának központja a párizsi Place de la Concorde-on lévő irodája volt, ahol az íróasztala fölött egy Tiziano-kép, II. Fülöp portréja függött. Mint oly sok mindenről Ghaith Pharaon életében, később erről is kiderült, hogy hamis volt.

Ezt a szép metaforát és a Pharaon korai éveire vonatkozó információkat a The Outlaw Bank: A Wild Ride Into the Secret Heart of BCCI című könyvből vettem. A bank kilencvenes évek eleji bukása után megjelent összegző kötet az amerikai újságírás egyik klasszikusa, és okkal hasonlítják úton-útfélen a Watergate-botrányt kirobbantó cikksorozathoz. A Time szerzői, Jonathan Beaty és S. C. Gwynne szövevényes és veszélyes oknyomozásukat dokumentálják benne, amellyel végül sikerült meggyőzően bizonyítaniuk, hogy a Bank of Credit and Commerce International (BCCI) nem csupán a világtörténelem egyik legnagyobb csalását hajtotta végre, nemcsak kezelte diktátorok és drogkartellek pénzeit, hanem maga is bűnszövetkezetként működött.

A bankot 1972-ben alapította a sötét zseniként leírt Agha Hasan Abedi. Amikor öt évvel korábban a szaúdi vezetés kegyeit kereste, sikerült kapcsolatba lépnie Fejszál király unokaöccsével és fogadott fiával, a szaúdi hírszerzés vezetőjével, Kamal Adhammal. Ő mutatta be egymásnak Abedit és Pharaont, és hamarosan közeli munkatársak lettek ők hárman, közös üzletekkel és tervekkel. Miután az olajárak zuhanása és az emiatt összecsukló közel-keleti piac, valamint a csapnivaló vállalatirányítás miatt tönkrement a saját cége, Pharaon minden energiáját a BCCI-nek szentelte. A nyolcvanas években a „harmadik világ legnagyobb bankját” építették fel, részvényeseik között tudták a Közel-Kelet több politikai vezetőjét, és az iszlám világban sokan úgy tekintettek rájuk, mint akiknek először sikerült érvényesülni a nyugati pénzvilágban.

Pharaon nem csupán részvényes volt, hanem a bank legfontosabb strómanja, aki két nagy amerikai bankot is megvett az ilyen tulajdonszerzéstől eltiltott BCCI helyett, és több országos pénzintézetben szerzett komoly részesedést. Emellett kiterjedt korrupciós hálózatot tartott fent, hiszen korábban is híres volt arról, milyen gyorsan épít ki jövedelmező kapcsolatokat akár ismeretlen terepen is. Az Egyesült Államokat viszont nagyon jól ismerte: barátjaként emlegette Jimmy Carter demokrata elnököt, akinek az alapítványát több millió dollárral támogatta a BCCI, de Pharaon befektetett egy Arbusto nevű kis texasi olajcégbe is, amelyet a CIA volt igazgatójának fia vezetett. Csak később derült ki, hogy ez mekkora ötlet volt: először a volt CIA-s vezetőből, George H. W. Bushból lett amerikai elnök, aztán a fiából is. De Carter és ifjabb Bush, a „szabad világ vezetői” csak a csúcsát jelentik a korrupciógyanús eseteknek: a BCCI fénykorában 73 országban volt jelen, és alig néhány akad, ahonnan nem érkeztek hírek a politikusoknak és hatóságoknak juttatott pénzekről, akik cserébe félrenéztek vagy éppen üzleteket szereztek a BCCI-nek.

Pharaon

Fotó: Attock Refinery

Ez a gyakorlat nyilvánvalóan segített abban, hogy majd’ két évtizeden keresztül megússzák kisebb botrányokkal. A fordulópontot az a szenátusi vizsgálóbizottság jelentette, amely – a jelenlegi külügyminiszter, John Kerry vezetésével – négy éven át nyomozott utánuk sokszor azzal szembesülve, hogy az amerikai kormány és a bűnüldöző szervek nemhogy nem segítik, de mintha inkább szándékosan akadályoznák a munkájukat. Arról is kerültek elő bizonyítékok, hogy a CIA is igénybe vette a bank szolgáltatásait – a hivatalos álláspont szerint kizárólag legális célokra, több forrás szerint azonban éppen a titkos akciók finanszírozására. Az ellenállást nagyrészt leküzdve Kerryék számtalan dokumentumhoz és tanúvallomáshoz jutottak, és 1992-ben kiadott végső jelentésük felsorolja a BCCI mint szervezet által elkövetett bűncselekményeket: csalás, pénzmosás és vesztegetés, fegyverkereskedelem, terrorizmus támogatása, nukleáris technológiával való kereskedés, csempészés, prostitúció és illegális bevándorlás elősegítése.

Ebből a Dante tollára kívánkozó bűnlajstromból is kiderül, hogy a BCCI csak részben volt bank. Pénzintézetként is a leg­alantasabbak közé tartozott („a lehetséges bankok legrosszabbika” – írta róla a New York Times), hiszen tevékenységének alapja a piramisjáték volt, legkeresettebb szolgáltatása pedig az, hogy ilyen-olyan bűnözők, kolumbiai drogbárók, véreskezű hadurak és népnyúzó diktátorok – köztük Szaddám Huszein és Ferdinand Marcos – pénzét menekítette külföldre. De a BCCI-nek volt egy titkos szárnya, az ún. fekete hálózat, amely maga bonyolította le a drog-, arany- és fegyverkereskedelmet, miközben privát titkosszolgálatként is működött, és többek között az utána nyomozó amerikai rendőröket is lehallgathatta. A Time jellemző történetként meséli el az egyik pakisztáni BCCI-tisztviselő esetét, aki a jelek szerint le akart lépni a cégtől és az országból. A „bank” válaszul megölette a testvérét, majd zsoldosokkal megerőszakoltatták a feleségét. A férfi Amerikába menekült, beszélt is nyomozókkal, de tanúskodni – érthető okokból – nem akart.

Kinek kell?

A BCCI kirendeltségeit néhány közel-keleti ország kivételével az egész világon bezárták, és azok mindenhol pusztulást hagytak maguk után. A károkat 10 milliárd dollárra becsülik. Pharaont több amerikai államban is vád alá helyezték, amerikai vagyonát elkobozták. 1991 óta szökésben van, sokáig az FBI által legjobban keresett pénzügyi bűnözők egyike volt. A cikk elején idézett belügyi irat felveti, és ezt már a külföldi sajtó is megtette korábban, hogy az FBI mintha mégsem akarná mindenáron elfogni. Tíz évvel ezelőtt kommandósok lerohanták a – természetesen önmagáról elkeresztelt, Le Pharaon nevű – jachtját Szicíliában, de pont akkor, amikor nem volt a fedélzeten. Egyéb­iránt vígan hajókázik mindenfelé, 2005-ben például a szaúdi király hajója mellé látták beparkolni a görög partoknál. Az amerikai hatóságok finoman szólva ellentmondásos hozzáállásának kiugró példája, hogy a régi ismerős, ifjabb Bush elnöksége idején, 2008-ban az amerikai hadsereg leszerződött Pharaon egyik cégével, amely összesen 120 millió dollár értékben szállíthatott repülőgép-üzemanyagot az afganisztáni katonai bázisokra.

Le Pharaon

 

Pharaon jelenleg is beláthatatlan kiterjedésű üzleti birodalmat irányít, amelynek tagjai legális tevékenységet is végeznek, de azért nem a BCCI volt az utolsó találkozása az igazságszolgáltatással és a terrorizmussal. A magyar sajtóban – a Pharaon hazai jelenlétéről először beszámoló Heti Válasz nyomán – sokszor megjelent, hogy „egy 2002-es francia parlamenti jelentés úgy írja körül, mint aki kapcsolatban áll a terrorszervezetek – köztük az Al-Kaida – által is használt iszlám pénzügyi hálózattal”. A valójában 2001-es, a szeptember 11-ei terrortámadás után közzétett 400 oldalas jelentésben – a Guardian összefoglalója szerint – ugyanakkor ennél jóval többről van szó. Arról, hogy a BCCI által kialakított módszerek és a bűnöző bank vezetői is megtalálhatók az Oszama bin Ládin körüli szervezetben. Féltucat egykori BCCI-alkalmazott pedig közvetlenül is köthető volt Bin Ládinhoz különböző cégeken keresztül – az egyikük Ghaith Pharaon.

Az a bizonyos belügyi irat azt állítja, hogy az FBI és az Interpol jelenleg is körözi Pharaont. Ennek azonban semmilyen nyilvános jele nincs, a netes adatbázisokban nem találtuk nyomát. Ezért megkerestük a budapesti amerikai nagykövetséget, és Eric Watnik követségi szóvivőtől annyit tudtunk meg, hogy egy 1991-es columbiai ítélet – pénzügyi csalás, csalásra irányuló összeesküvés, panamázás, felbujtás és bűnsegély – nyomán máig körözi az Interpol. A lehető legerősebb jelzést, úgynevezett Red Notice-t adtak ki rá, amelynek célja a körözött személy letartóztatása és adott esetben a kiadatása. Ehhez hozzátehetjük még azt a friss hírt, hogy a múlt hónapban – többek között az El Watan napilap beszámolója szerint – egy algériai bíróság ítélte 6 év börtönre Pharaont az ún. CNAN-ügyben. Egyik cége ugyanis az algériai állami hajózási társaságtól áron alul vett hajókat, miután az alkalmazottakat megvesztegette. A bíró egyben nemzetközi elfogatóparancs ki­adását is kezdeményezte Pharaon ellen, aki szakértők szerint igen enyhe ítéletet kapott ahhoz képest, hogy természetesen nem jelent meg a bíróság előtt.

Helló, háló!

Ez az ember érkezett meg Magyarországra két évvel ezelőtt, és a Pharaon-Alfa 2014-es bejegyzése óta már 10 céggel hozható összefüggésbe. Mielőtt rátérnénk ezekre, tisztáznunk kell Ammar M. Abu Namous szerepét. A jordán ügyvéd a tulajdonosa azoknak a magyarországi cégeknek, amelyek Pharaon nevét viselik – láttuk, hogy ez a gyengéje –, és a görög ábécé betűi különböztetik meg őket (Pharaon-Alfa Kft., Pharaon-Béta Kft. stb.). Namous nemcsak itthon tűnik fel a Pharaon nevét viselő cégekben, hanem például a Bank of Jordan igazgatóságában is egy olyan cég képviselőjeként ül, amelynek valódi haszonélvezője a bank 2014-es jelentése szerint Pharaon és három családtagja. Sorolhatnánk még a közös pontokat, de talán ennyi is elég annak bizonyítására, hogy ezek a cégek valójában Pharaonhoz kötődnek, így kezeli őket a belügyi irat és a továbbiakban ez a cikk is.

A belügyi irat tudni véli továbbá, hogy Namous a Közel-Kelet és Észak-Afrika egyik legnagyobb ügyvédi irodájának tulajdonosa. Erre nem találtunk bizonyítékot, arra viszont igen, hogy az ingatlanos óriáscég, a Jordan Decapolis Properties igazgatóságában Pharaon elnöklése mellett együtt ül Namous és egy bizonyos Zaid Naffa, aki Jordánia tiszteletbeli konzulja Budapesten. Egészen az elmúlt napokig az ő Béla király úti rezidenciájára voltak bejegyezve a Pharaonhoz köthető cégek, és eleinte ő volt Namous kézbesítési megbízottja is.

Ezen a ponton abbahagyjuk a hálózat ismertetését, már csak azért is, mert azt jórészt megtettük az Adnan Polat munkásságát tárgyaló cikkünkben (lásd: A török meló, Magyar Narancs, 2016. június 22.). Az akkor készült cégháló aktualizált változatát közöljük most, amin a sok apró részlet mellett a lényeg is jól látható: a Polathoz és a Pharaonhoz köthető cégcsoportok egymással és a miniszterelnöki vejhez, Tiborcz Istvánhoz köthető cégekkel is üzletelnek, miközben kapcsolatban állnak a kormánnyal, és közpénzhez is jutnak a Magyar Nemzeti Kereskedőházak (MNKH) révén. Az egyik Pharaon-cégnek közös élelmiszer-kereskedelmi vállalkozása is van az MNKH-val. Az sem tűnik lényegtelen körülménynek, hogy a cégháló különböző tagjai személyesen is tartják a kapcsolatot Orbán Viktorral, Tiborcz Istvánnal és Orbán Ráhellel (lásd szintén említett cikkünket, illetve képünket Zaid Naffa, Namous és Tiborcz megbeszéléséről). A családi kapcsolatok között említendő az a 444 által feltárt tény, hogy a magyar kormány által finanszírozott, Polat tulajdonában lévő izmiri kereskedőház vezetője Lévai Anikó unokatestvére, míg a szaúdi kereskedőház üzemeltetésében Tiborcz egyik rokonának cége vesz részt.

Tiborcz, Naffa, Namous

Fotó: Németh Dániel

Az itthoni Pharaon-cégek nagy része ingatlanokkal foglalkozik, és meglehetősen kiszámítható forgatókönyvet követ. Minimális, hárommilliós tőkével megalakul egy kft., majd nagyon gyorsan megvásárol egy műemlék épületet, méghozzá jókora – a tőkéhez képest különösen magas – tagi hitelből. A Pharaon-cégek eddig mintegy 4,5 milliárd forint tagi kölcsönt kaptak a tulajdonosuktól.

Ezek a cégek – a tavalyi beszámolók alapján – eddig semmilyen más tevékenységet nem végeztek, nincs bevételük, nem fizetnek béreket, a tulajdonos által nyújtott hitel pedig nagyjából megegyezik az ingatlan értékével. Leegyszerűsítve: valószínűleg pont annyi pénzt raktak beléjük, mint amennyi a kastélyok vétel­ára lehetett (lásd kis táblázatunkat).

A tagi hitel közgazdasági értelme, hogy az átmeneti (néhány hetes) vagy akár valamivel hosszabb (néhány hónapos) finanszírozási probléma esetén a tulajdonos a zsebébe nyúl, hogy segítse a céget. De gyakori a rosszhiszemű használata is, A pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos kötelezettségek című szakkönyv szerint például gyanúsak „a társaság részére rendszeresen és indokolatlanul nyújtott tagi kölcsönök, ha azok egyenkénti vagy teljes összege egyébként is gyanúsan magas”. Amikor a Pharaon-cégek adatait (azok kontextusa nélkül) megmutattuk egy adószak­értőnek, annak rögtön a tagi hitellel való trükközés egyik jellemző módja jutott az eszébe. Az, amikor „egy ingatlan tulajdonjogát valójában a tulajdonos mint magánszemély szeretné megszerezni, de valamilyen oknál fogva ez nem lehet­séges, vagy egyszerűen csak a látszatra adnak. Ezért egy lényegében üres kft. kap annyi pénzt a tulajdonosától, hogy megvegye az ingatlant, amely egyben a kölcsön fedezete is lesz. Egy idő múlva, amikor már nem figyel a közvélemény vagy a hatóság, akkor a ki nem fizetett hitel fedezete átszáll az adományozóra. Rafináltabb szereplők esetén a hitelt nyújtó tag sem a sajátjából ad, hanem ő is kölcsönkapja az összeget, és aztán az ingatlannal törleszt.”

A megvásárolt ingatlanok közül az egyikkel, az egykori Postabank-székházzal részletesen foglalkozott a sajtó. Ez érthető, hiszen a belvárosi épület igencsak szem előtt van, ráadásul a Pharaon-cég nem akárkiktől vette: az eladó cég tulajdonosa Adnan Polat egyik érdekeltsége mellett egy olyan cég volt, amelynek alapításakor Tiborcz István fizette be az illetéket. A Polat-cikkben mi is részletesen bemutattuk, hogyan dolgozik a Nemzeti Együttműködés Rendszere a József nádor tér otthonossá tételén, mielőtt a Pharaon-cég megnyitná az állítólag tervezett luxusszállodáját. Ezért most inkább a három másik műemlék épületre koncentrálunk, amelyek közül kettőt csak a nemrég kikerült belügyi irat segítségével ismerhettünk meg.

Postabank-székház

Fotó: Németh Dániel

 

„Úgy hallottam, likvidálták”

A tavaly szeptemberi szüreti felvonulást elmosta az eső, de a seregélyesiek a sátor alatt is jól érezték magukat. A Kisbíró című helyi lap így számolt be a nagy napról: „Amíg a kissátorban főztek, addig a nagysátor is megtelt nótázó emberekkel és egész báli hangulat kerekedett. A rögtönzött elfoglaltsághoz bekapcsolódott Bakos Ferdinánd, aki igazi talpalávalót játszott, így szórakoztatva az egyre sokasodó tömeget. A délután folyamán ellátogatott hozzánk Jordánia magyarországi konzulja és kísérete, valamint községünk kastélyának új tulajdonosa is. Delegációjukat szívesen fogadtuk, a főzőverseny finom ételeivel kínáltuk és láttuk vendégül, úgy, mint minden kedves vendégünket. Délutáni programjainkat Polgár Péter mulatós humorista nyitotta, akit egy gyermekeknek szóló parasztkomédia előadása követett a sátor kisszínpadán. A sátorban a gyerekeknek egész nap csillámtetoválással és rajzolási lehetőséggel kedveskedtünk, míg az idősebb korosztály egészségfelmérést vehetett igénybe a Vöröskereszt jóvoltából. A hangulat a Happy Gang megérkezésével lépett a tetőfokára.” A Kisbíró fényképésze meg is örökítette az ünnepi forgatagot, és biztosan eszébe nem jutott, hogy az elmúlt 25 évben ő az egyetlen, aki sajtófotót készíthetett Ghaith Pharaonról.

Pharaon Seregélyesen

Fotó: Kisbíró

Ha Budaörsnél belelépünk a gázba, fél óra alatt megérkezünk a Székesfehérvártól és a Velencei-tótól kissé délre fekvő, 5000 lakosú Seregélyesre. A főváros közelsége fontos szempont lehet, ha valaki esetleg szállodát szeretne nyitni az évek óta üresen álló Zichy–Hadik-kastélyban. Az 1821-ben épült, arányos klasszicista épület védett parkjában még csónakázótó is van, de akad olyan, aki már megelégelte a természet burjánzását. „Nézze meg, jön be a kastély a kertembe” – panaszolja a kerti munkát a kedvünkért félbehagyó nyugdíjas telekszomszéd. Többekhez hasonlóan a férfi is nagyon várja már, hogy történjen valami, és megnyisson az a szálloda. „De ebből nem lesz semmi – folytatja a férfi lehalkított hangon. – Nem lesz semmi, mert úgy hallottam, a tulajdonost likvidálták.” Próbálom megnyugtatni, hogy szomszédja minden bizonnyal jó egészségnek örvend, de nem nagyon hiszi, mert Seregélyesen elterjedt a hír, hogy a titokzatos arab tulajdonost megölték vagy lecsukták.

Seregélyes

Fotó: A szerző felvétele

A polgármester (aki a szüreti képeken Pharaon mellett áll) semmi ilyesmit nem mond, de ő is aggódik, mert fél éve nem hallott semmit felőlük. „Jónak indult a kapcsolat, meglátogattak minket a falunapon, de azóta semmi. Mintha hírzárlat lenne” – mondja Horváth Sándor. A független polgármester olvasta a Narancs korábbi cikkét és benne a Pharaonról szóló részeket, de nem gondolja, hogy neki törődnie kellene a tulajdonos ügyeivel. A falunapon nem is vele, hanem Naffával tárgyalt. A kastélyhoz az önkormányzatnak nincs köze, Horváth azért próbál információhoz jutni és közbenjárni, hogy minél előbb létrejöjjön „az a 30-40 munkahely, és hát az iparűzési adóval is tudnánk mit kezdeni”. A kastélypark melletti önkormányzati területet is felajánlották Pharaonéknak. Mások ennél is többet várnak a külföldi befektetőktől: a Fejér Megyei Hírlap például úgy számol, hogy a kastélyszálló megnyitása után „a börgöndi repülőtér is érdekelni fogja őket, hiszen jó lenne, ha a magángépek közel tudnának leszállni.
S akkor a repülőtér és a 62­-es út közötti összekötő út is megújulhatna, így Székesfehérvár érintése nélkül tudnának közlekedni a reptér és Seregélyes között”.

Grófok és Koósék

A hőgyésziek szeretik a kastélyt. Nem olyan régen négycsillagos kastélyszálló üzemelt benne, de a Szekszárd melletti település lakói is bejuthattak. „Oda jártunk úszni az iskolával – meséli egy fiatal férfi. – Imádtam a festményeket, azokat a nagy termeket. Egyszer rendesen eltévedtem benne, az volt a legjobb.” Arról nem is beszélve, hogy a saját termálfürdővel rendelkező, exkluzív hotel olyan hírességeket vonzott a településre, mint Koós János vagy Sas József. Rájuk a cukrászdában jó szívvel emlékeznek.

Korábban sem akárkik szálltak meg itt. A barokk főúri hajlékot 1722–1733 között építtette a romantikus nevű Claudius Florimond Mercy gróf, de nem sokkal később az Apponyiak birtokába került. A 19. század közepén Ybl Miklós irányításával újították fel. A ma is rendezett, 5,5 hektáros arborétumban kis kápolna és egy modern kiszolgálóépület is található, de a park védett fákkal is dicsekedhet. A kastélyszálló állítólag nagyon népszerű volt, mégis csődbe ment, mint oly sok hasonló vállalkozás. Az újranyitástól egyesek 70 új munkahelyet remélnek, és jó jelnek veszik, hogy mi­óta az a helikopteres férfi megvette a kastélyt, újra nyírják a füvet. A polgármester először azt mondja a telefonban, szívesen megosztja a keveset, amit a kastélyról tud, de Pharaon nevének említésére egy gyorsan elhadart mentegetőző mondat után lerakta a telefont.

Orbán kinézte, Pharaon megvette

Alig egy éve volt miniszterelnök Orbán Viktor, amikor eldöntötte: a közjogi méltóságoknak költözniük kell a Rákosiék ideje alatt épült, elavult épületekből. Ekkor, 1999-ben nevezték el a Béla király úti hatalmas parkot és a benne található villákat „közjogi skanzennek”, ahol egymás mellett lakott Orbán, Áder János házelnök, illetve Göncz Árpád köztársasági elnök. A terv az volt, hogy megszabadulnak a telekként is roppant értékes svábhegyi komplexumtól, és a vételárból új házakat vesznek vagy újítanak fel a rászoruló méltóságoknak. Nem lett volna rossz terv, de – az Állami Számvevőszék későbbi jelentése szerint – a kiszemelt rezidenciákról előbb született miniszterelnöki határozat, mint megvalósíthatósági tanulmány, vagy bármilyen, formális előterjesztés. Volt olyan ház, amelyik biztonsági szempontokból nem felelt meg, egy másikat pedig le kellett volna bontani, úgy viszont már nem tetszett a miniszterelnöknek. Aki minden jel szerint saját személyes ízlése szerint cseresznyézett a budai ingatlanok közül, a szakértők és a többi közjogi méltóság csak utólag értesültek az ötletekről.

Kútvölgyi villa: a Pharaon-Delta tulajdona

Fotó: Németh Dániel

Végül egyetlen új ingatlan maradt a kívánságlistán: a Cinege utca 4–6. szám alatti villa. A vonatkozó miniszterelnöki határozat legutolsó, 2002. május 17-i – vagyis már a választások utáni – módosítása szerint az Országgyűlés elnöke költözött volna ide. De tíz nappal később megtörtént a tragédia: Orbán Viktor helyett Med­gyessy Péter alakított kormányt, a Cinege utcai házzal kapcsolatos terveket pedig ejtették. Orbán Viktor azonban megszerethette a környéket, mert még ugyanabban a hónapban a szemben lévő telken, a Cinege utca 5. szám alatt vásárolt házat. Azóta is ott lakik családjával – és most végre jó kezekbe került a rég kinézett villa is.

A Cinege utca és a Kútvölgyi út közötti fás területet harmadik oldalról a Budapesti Német Iskola épületei és kertje határolja. A Cinege utca 4–6. ma már két külön telek, amelyhez két Kútvölgyi úti házszám is társul. Az egyik telek beépítetlen, a másikon viszont ott magasodik az 1924-ben emelt eklektikus, tornyos épület. A helyi építészeti védettség alatt álló, 573 m²-es villában rövid ideig óvoda is működött, de már jó ideje lakatlan. Korábban 400 millió körüli összegekért árulták. A földhivatali nyilvántartás szerint a két telek együtt 7628 négyzetméter, ami szinte pontosan megfelel egy focipálya méretének. Mégsem valószínű, hogy stadiont építenének rá, hiszen az ország egyik legelőkelőbb környékéről beszélünk: a telkek a XII. kerület Virányos és Kútvölgy városrészeinek találkozásánál fekszenek. Igen, kitalálták: mindkettő egy Pharaon-cégé.

A Pharaon-Delta Fejlesztési Kft. két különböző eladótól, de egyszerre vette meg őket a nyilvántartás szerint. Az Orbán Viktor kapujától 10 méterre kezdődő helyrajzi számokra tavaly októberben je­gyezték be a cég tulajdonjogát. A miniszterelnök sajtósától megkérdeztük, hogy találkozott-e személyesen Orbán és Pharaon, de nem válaszolt.

Befújta a szél

Az utóbbi ingatlanról a már sokszor emlegetett belügyi iratból értesültünk, bár ott csak egy Kútvölgyi úti házszám szerepelt, és azt nem hozták kapcsolatba a miniszterelnökkel. Ahogy Tiborcz István sem szerepel a leírásban. De hogy pontosan milyen iratról van szó? Nos, Juhász Péter annyit tudott mondani róla a Narancsnak, hogy „befújta a szél az ablakon”. Két héttel ezelőtt rakta ki a pártja honlapjára, és írt róla egy Facebook-posztot, de visszhangtalan maradt. A sajtó sem foglalkozott vele, és a kormány részéről sem reagáltak. Pedig ritka érdekes dokumentumról van szó: az egyik oldalon Pintér Sándor belügyminiszter idén október 3-án kelt levele szerepel, amelyben a szaúdi nagykövettől kér tájékoztatást a Pharaonnal kapcsolatos hivatalos álláspontról. Emellett Juhász két másik beszkennelt lapot is közreadott, amelyeken Pharaon rövid életrajza és magyarországi tevékenységének részletes leírása olvasható. Kértük a Belügyminisztériumot és a szaúdi követséget is, hogy nyilatkozzanak a dokumentum hitelességéről, de hallgatásba burkolóztak. A cáfolat elmulasztása persze beszédes, de biztosan csak annyit tudunk, hogy a benne szereplő, korábban nem ismert információk közül három lényeges állítást is le tudtunk ellenőrizni, és azok igaznak bizonyultak (Interpol-körözés, hőgyészi és kútvölgyi ingatlanszerzés). Szél Bernadett, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának LMP-s tagja tőlünk értesült a kiszivárgott belügyi iratról, és közölte, hogy azt beküldi a bizottságnak, remélve, hogy a következő ülésen tájékoztatást kapnak annak eredetéről.

A belügyi irat szerint korábban az okozott problémát a magyar szolgálatoknak, hogy a nemzetközi körözésekben „három eltérő születési dátummal szerepel Pharaon”, és ezért „az Alkotmányvédelmi Hivatal többször kérte, hogy a letartóztatás jogalapjának megteremtése érdekében az FBI módosítsa a körözést, és az adatokat egészítsék ki a felszínre került azonossági információval, illetve küldjék meg az érintett személy ujjlenyomatait. Utóbbit elekt­ronikus úton a Hivatal megkapta, és az is megerősítésre került, hogy az AH által megadott adatokkal szereplő személy azonos az általuk keresett személlyel, akinek tevékenységéről, esetleges Magyarországra történő beutazásáról az FBI soron kívül értesítést kért.” Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő szerint az FBI kérése nem jelenti okvetlenül azt, hogy adott esetben Pharaon letartóztatását kezdeményeznék, az is lehet, hogy csupán meg akarják figyelni.

Annak pedig, hogy mindezt a Belügyminisztérium közli Szaúd-Arábiával, szintén többféle értelmezése lehetséges. Juhász Péter szerint a magyar fél felmentést keres eddigi elfogadhatatlan passzivitására. Egy névtelenséget kérő, a titkosszolgálatok munkájára korábban rálátó forrásunk állítja: a szakmai hibák sokkoló tárháza a levél. Tarjányi Péter azonban más véleményen van. Az alkalmilag több ellenzéki párttal is együttműködő szakember azt mondja, „ilyen levelet akkor szoktak küldeni, amikor változás következik be egy adott személy megítélésben”. Vagyis szerinte akár arról is szó lehet, hogy a kormány udvariasan, de határozottan értesíti a NATO tradicionálisan fontos partnerét, Szaúd-Arábiát, hogy az uralkodó családhoz közeli Pharaon tevékenységét nem fogják tovább tolerálni, sőt még az is lehet, hogy letartóztatják, ha az Egyesült Államok azt kéri. „Hogy a gazdasági érdekeltségeivel mi történik, arra nem tudok válaszolni, de a levél alapján logikusnak tartanám, ha elkezdődne egy kiszorítási folyamat” – mondja Tarjányi, aki szerint éppen ezért hiba volt Juhász részéről, hogy nyilvánosságra hoz­ta ezt a levelet, mert ez bekavarhat az ilyenkor szokásos és természetes titkosszolgálati játszmákba.

Nem is hallottak róla

Akármi lesz e játszmák kimenetele, a Pharaon-ügy eddigi kezelése „minden elemében elképesztő történet” – mondja névtelen forrásunk. Szerinte az utóbbi években minden eddiginél jobban látható, hogy a szolgálatok alkalmazkodnak a politikához. „Ennek két módja van. A durvább, amikor legyártják a megrendelést. Az enyhébb, amikor megpróbálják kiolvasni a szándékot.” Forrásunk úgy véli, nem feltétlenül az történt, hogy a kormány letiltotta a belügyi szerveket Pharaonról; az is elképzelhető, hogy látták Tiborcz közelében üzletelni, és úgy döntöttek, jobb lesz vele finoman bánni, nem sokat sertepertélni körülötte.

Ez persze nem több találgatásnál, de az biztos, hogy a kormányzati politikusok esendően tudatlannak bizonyultak Pharaonnal kapcsolatban. Az Információs Hivatalt is felügyelő Lázár János miniszter a Heti Válasz cikkének megjelenése után is úgy nyilatkozott, hogy nem ismeri Pharaon nevét. Németh Szilárd, a nemzetbiztonsági bizottság fideszes alelnöke pedig egy bizottsági ülésen meghallgatott tájékoztató után is azt bírta mondani, hogy „egyelőre az sem biztos, hogy ez a Pharaon az a Pharaon”. Szél Bernadett szerint a fideszes bizottsági tagok nem akadályozták az ügy tárgyalását, és nyitottak voltak arra, hogy foglalkozzanak még vele. Gulyás József, a nemzetbiztonsági bizottság korábbi tagja, volt SZDSZ-es képviselő azonban úgy látja, hogy a korábban nyilvánosságra került információk ismeretében is indokolt lett volna sokkal erőteljesebben foglalkozni a kérdéssel. „A nemzetbiztonsági bizottság csak akkor tud érdemben kontrollt gyakorolni ebben a kérdésben, és véleményt mondani, ha feláll egy komoly jogosítványokkal rendelkező ténymegállapító bizottság, amely betekinthet az ügy valamennyi dokumentumába, meghallgatásokat is tarthat és alapos vizsgálat végén von le következtetéseket.”

Orbán Viktor májusban a keretes írásban idézett formában állt ki amellett, hogy Pharaon nem jelent nemzetbiztonsági kockázatot. Azt is állította, hogy nem tudnak „kiterjedt üzleti kapcsolatairól”, és azt is, hogy a kormány csak a Jobbik áprilisi indítványa után foglalkozott Pharaonnal. Ezek után két lehetőség maradt. Abba belegondolni is rossz, hogy a miniszterelnök tényleg nem tudott Pharaon múltjáról és jelenéről, és tényleg csak áprilisban közölték vele, hogy egy nemzetközi körözés alatt álló személy üzletel a vejéhez köthető céggel, ráadásul ugyanez a terroristákkal kapcsolatba hozott ember megszerezte a szemközti telket, amelyet minden reggel szemügyre vehet az ablakából. Ez az opció ijesztő képet festene a nemzetbiztonságért felelős szakszolgálatok és kormányzati tisztviselők munkájáról.

A másik lehetőség viszont még ennél is nyugtalanítóbb.

Cikkünk megjelenése óta a kormány tagjai zavart magyarázkodásba kezdtek Pharaonnal kapcsolatban, és más furcsaságok is történtek. A további fejleményeket itt olvashatják.

„Hoppá” – Pharaon a parlamentben

Idézzük a parlamenti jegyzőkönyvet, először a jobbikos Gyöngyösi Márton kérdését Orbán Viktorhoz: „Ghaith Pharaon kilétét és tevékenységét kínos csend övezi, hiszen még az IH-t felügyelő Lázár János sem hallotta a nevét, amint az kiderült az egyik kormányinfón. (Lázár János: Ez nem úgy van.) Mennyire hiteles a kormány terrorizmus elleni küzdelme, ha még az IH-t felügyelő miniszter sem ismeri Ghaith Pharaon nevét, illetve nem gondolja-e miniszterelnök úr, hogy rejt némi nemzetbiztonsági kockázatot az, hogy az ön családtagja, a veje közvetlenül üzletel terrorizmust finanszírozó emberekkel? Nem gondolja ön, miniszterelnök úr, hogy önmaga egy két lábon járó nemzetbiztonsági kockázat ebben az országban?” A drámai hangvételű kérdésre Orbán a szokásos kedélyeskedésen és személyeskedésen túl az alábbi választ adta: „Miután az önök indítványára ez a kérdés napvilágra került, a magyar kormány természetesen megvizsgálta a szóban forgó személy magyarországi tevékenységét. És azt találtuk, hogy az a magyar törvényeknek megfelel, és nemzetbiztonsági kockázatot pedig nem rejt magában Magyarországra nézve. (Korózs Lajos: Ezt gondoltuk!) Miután az amerikaiakkal valóban mindenfajta információcsere történt, ebben a pillanatban az amerikaiakkal próbáljuk tisztázni, hogy pontosan mi is áll ennek a személynek, illetve a vele kapcsolatos ügyeknek a hátterében. (Dr. Bárándy Gergely: Csak meggyőzik ezt a hülye CIA-t…) Itt tartunk most. Mindenesetre szeretném aláhúzni és megismételni, hogy Magyarország számára semmilyen nemzetbiztonsági kockázatot nem jelent (Lázár János: Úgy van!), és a magyar törvények maradéktalan betartása mellett végezte eddig Magyarországon a működését. Kiterjedt üzleti kapcsolatáról egyébként nem tudunk, az ő személyes tevékenységét tudjuk megvizsgálni, és ezzel kapcsolatban pedig az itt átadott információkat, kérem, tekintse hivatalos információnak. (Lázár János: Ez a helyzet.)” Második válaszában pedig hozzátette: „Mindenesetre próbáljuk megérteni, hogy hogyan lehetséges az, hogy ha valakit 1992 óta az FBI köröz, szabadon jár-kel a világban. Köszönöm megértő figyelmét. (Dr. Semjén Zsolt: Hoppá!)”